1. fejezet - A Vashorda támadása... mivan?!

Üdv!

Először is bemutatkoznék: Feradralla vagyok, a Cenarion Circle druidája, a Hyjal hegy védelmezője. Ezen a blogon az útinaplómat olvashatjátok arról, hogy milyen új veszéllyel nézünk szembe itt Azerothon. Aztán majd Draenoron. A bejegyzések személyes jellegűek lesznek, a saját véleményemet és nézőpontomat írom le, ezért lehet, hogy néhol szubjektív lesz.

Az egész mostani történet úgy kezdődött, hogy egy nap hivatalos levelet kaptam, amelyben ez állt:

„Őkirályi Fensége, Varian Wrynn király parancsára a Szövetség minden harcképes személye köteles jelentkezni Maraad Vindicatornál, az Átkozott Földeken. Ezt az új, felbukkanó veszélyt csak úgy ismerjük, mint a Vashordát. Elfoglalták a Sötét Portált és meg kell állítanunk őket. Előre a Szövetség dicsőségéért és becsületéért!”

Az immár vörös színű Sötét Portál

Még sokszor végigolvastam ezeket a sorokat, míg Viharváradba tartottam, hogy ott egy portálon át a legrövidebb időn belül az Átkozott Földekre érjek. Azonban akárhányszor olvastam újra, egyetlen szón akadt meg a szemem folyton: Vashorda. Hát ők meg kik? Nem volt még elég nekünk a Hordából? Hiszen még csak most győztük le Orgrimmar ostrománál Pokolsikoly Garrosh-t, és az őáltala csak Igaz Hordának nevezett sereget, méghozzá a másik Horda, az eredetileg Thrall által létrehozott Horda segítségével. Erre most meg jönnek ezzel, hogy Vashorda. Hát hány Horda létezik? Ott voltak azok a rémséges felhordások a Külső Földeken, nameg a Feketeszikla Hegységben magukat Sötét hordásoknak nevező orkok, akik a fekete sárkánnyal, Nefariannal szövetkeztek. Komolyan ennél fantáziadúsabb nevet nem tudott kitalálni magának ez az új ellenség?

De mindegy is, a lényeg, hogy minél előbb odaérjek és segíteni tudjak. Hiszen ez egy kalandor sorsa, nemigaz? Pedig kezdtem egészen belejönni ebbe a gazdálkodó létbe a Négy Szél Völgyében. Reméltem, hogy hamar elűzzük ezt a hordát, és térhetek vissza az én kis farmomra, amit Yoontól kaptam.

Arra számítottam, hogy az Átkozott Földeken Nethergarde Erődjébe fogok teleportálni, helyette a tengerparton egy szedett-vedett táborba érkeztem, ahol hatalmas volt a fennforgás. Viszonylag könnyen megtaláltam Maraad Vindicatort, mivel draeneiként eleve a többiek fölé magasodott.

A Szövetség hevenyészett bázisa

Kiderült, hogy ők se tudják, hogy kik ezek az orkok. Csak annyi volt biztos, hogy megváltoztatták a Sötét Portál színét zöldről pirosra, és egyszer csak elözönlötték a területet, és elfoglalták Nethergarde Keepet. Na, elkezdtünk nekikesni, hogy minél többet megöljünk közülük, meg a harci gépeiket is hatástalanítsuk.

Még mielőtt utamra mehettem volna, megállított egy másik férfi is, aki az SI:7 jelét viselte magán. Egy Pazerp nevű felderítő hölgyet keresett, aki állítólag elment meglesni, hogy mi újság a Sötét Portálnál. Megígértem neki, hogy igyekszem felkutatni a nagy kavarodásban. 
 

Mégegyszer a piros Portál

Ezután a csatatérre siettem, ahol én is jócskán adtam ezeknek a büdös orkoknak a pofájába. De vajon honnan jöhettek? A Külső Földekről? Hm, én úgy tudtam, hogy az ottani orkok csatlakoztak Thrallhoz, meg hogy létszámban sincsenek ők ott azért olyan sokan. De lehet, hogy tévedtem. Mindegy is, a lényeg az volt, hogy megtámadtak minket, így megint van okunk ővelük csatázni.

Aztán rábukkantam Pazerpre is, igaz, sajnos csak a gnóm hölgy holttestére egy domb tetején. Körülötte vashordás orkok feküdtek szintén holtan, mellette egy hatalmas távcső volt, és egy férfi, aki valahonnan nagyon ismerős volt nekem, de nem tudtam rájönni, hogy honnan. Aztán a férfi megszólalt:

- Egy pillanattal később értem ide, és addigra a felderítő már halott volt... ez rosszabb, mint amire számítottam. A Vashorda inváziója már megkezdődött, nézd meg te is!

Khadgar, miután megtalálta a borotvát

Bele is kukkantottam a távcsőbe, és hát valóban elég ijesztő látvány tárult elém, ahogy az a rengeteg ork meg a sok harci gépük (amik elég fejlett technológiájúaknak néztek ki, annak ellenére, hogy én nem láttam a soraikban se goblinokat, se gnómokat) haladt át tömött sorokban a Sötét Portálon. Ennek bizony a fele se tréfa – gondoltam. A férfi szólt, hogy Wrynn királyhoz indul jelenteni az eseményeket, majd hollóvá változott és elrepült.

És ekkor döbbentem rá, hogy ki is állt mellettem! Ő csak Khadgar lehetett, a főmágus! Utoljára Shattrath városában találkoztam vele, de akkor egy kicsit, hm, idősebbnek nézett ki. Valószínűleg az a hosszú szakáll tette. Úgy látszik, belátta, hogy nem feltétlenül kell százévesnek nagypapának kinéznie. Hiszen így nem is olyan idős! Meg egész jóképű.
 

A Vashorda harci gépei

De térjünk vissza ahhoz, hogy mi történt a fronton. Miután még jó pár ork felderítőt, meg hóhért kinyírtunk, Maraad úgy döntött, ideje visszafoglalni Nethergarde Erődjét. A Vindicator úgy gondolta, hogy meg kéne szerezni a haditerveiket is, hiszen olyan összetett támadást indítottak, hogy bizonyára rendelkeztek némi helyismerettel és tudással a helyi viszonyokról. Időközben aztán megérkezett az erősítés is, így közös erővel elég hamar vissza tudtuk foglalni az erődöt.

A helyi főnököktől megszerzett papírokból pedig az is kiderült, hogy valóban összehangolt támadásról volt szó. Ezek az orkok ugyanis összeálltak a helyi ogrékkal, a Dreadmaulokkal. Na, akkor csoda, hogy egyáltalán idáig eljutottak! Mindenki tudja, hogy bár az ogrék erősek, azért nem mondhatnám, hogy a hatalmas eszükről lennének híresek. De úgy látszik, itt az Átkozott Földeken egyedül tőlük várhatott segítséget ez a Vashorda. (vajon honnan tudtak eleve ezekről az ogrékról? Voltak itt előzetes felderítő csapatok? Dehát azok nem juthattak át a Portálon észrevétlenül?) Így nekiestünk az ogréknak is, meg kicsit meg is mérgeztük a kajájukat. Csakhogy ne legyen olyan unalmas az állandó öldöklés.

Végre megint volt okunk ogrékat ölni

Időközben a szövetségesek között szóbeszéd indult arról, hogy ezek a vashordások egészen a Feketeszikla Hegységig eljutottak, és ott egyfajta bázist építettek ki maguknak. Bevallom, nem tudom, mi jó van abban a hegyben, bár nem is vagyok törp vagy ork. Sötét, bűzös, a melegtől majdnem megsül az ember, ráadásul vannak ott törpök, orkok meg még sárkányok is. Most meg már vashordás orkok is befészkelték oda magukat!

Páran mégis rávettek, hogy csatlakozzak kis csapatukhoz és füstöljük ki onnét ezeket az idegen lényeket, éppen elegen vannak már ott rajtuk kívül is. Gondoltam, így végre első kézből juthatok majd hozzá információkhoz, így velük tartottam a portyázásra. Bár nehéz volt az akció, mert meglepően tájékozottak voltak a mi harcmodorunkból, azért mégis győzelmet arattunk felettük és megszüntettük azerothi bázisukat.

 

Zaela "Hadúr" a Feketeszikla hegységben (mielőtt most már - remélhetőleg - tényleg megöltük)

Azonban ami a legmeglepőbb volt, kiderült, hogy kivel álltak kapcsolatban itt Azerothon, ki volt az itteni irányítójuk. A Sárkánybendős ork nő, Zaela! Pedig a saját szememmel láttam Orgrimmar ostrománál, hogy leesett a sárkányáról, és hát abba az esésbe azért illett volna belehalnia. De ilyenek ezek az orkok, masszív, szívós fajta, nem lehet sajnos olyan könnyen legyőzni őket. Hiszen, ha Zaela áll a Vashorda azerothi akciói mögött, az csak egy személyt jelenthet: Pokolsikoly Garrosh-t! Hallottam a suttogásokat és pletykákat, miszerint sikerült elmenekülnie az összes azerothi vezető, meg a félelmetes Shado-Pan, meg a pandariai istenségek elől (újra megkérdezem: nem lett volna jobb egyszerűen megölni Orgrimmarban, ahelyett, hogy egy egész színjátékot körítünk a kivégzése köré, ahonnét még meg is tud lépni?). De most legalább megvan. Ami egyben azt is jelenti, hogy bár úgy tűnik, Azerothról visszaűztük ezt a bagázst, a hajsza csak most kezdődött el.